Rólunk

Bokod egy község Komárom-Esztergom vármegyében, az Oroszlányi járásban. Leginkább a „lebegő faluként" elhíresült Bokodi-tóról ismert, amely a horgászházak cölöpökre épült sorai miatt vált népszerű turisztikai és fotós célponttá.

Ismerje meg a lebegő falu varázslatos világát, Bokod falut, a szűkebb vagy tágabb környezetet, a helyi programokat – jöjjön akár pihenni, horgászni, kirándulni, felfedezni, kikapcsolódni, vendég- és horgászházainkkal állunk rendelkezésére.

Sok-sok érdeklődő látja meg az interneten, a sajtóban, a televíziós műsorokban a lebegő falu csodás képeit, és jön el megnézni, majd rendszerint a helyszínen szembesül azzal, hogy itt majd minden magántulajdon. Nem vagy alig tud részesülni abból az élményből, amit a 132 hektáros tó, közel félezer cölöpháza a fényképeken mutat, mert ez egy zárt világ. Ebbe a zárt világba invitáljuk Önt: lépjen be, megkapja a házat, a kulcsot, legyen tulajdonos Ön is akár két napra, akár két hétre — ismerje meg, élvezze, szerezzen élményeket saját ritmusában.

Bokod község a jelenlegi Komárom-Esztergom megye déli peremén, az Által-ér völgyében helyezkedik el. Megközelíthető Oroszlányról 7 km, Tatabányáról 20 km, Mórról 17 km, alacsonyabb rendű közúton.

A település keletkezéséről pontos adat nincs. Római kori pénzleletek valószínűsítik, hogy lakott volt már ebben a korban is. A honfoglalás vélhetően szláv lakosságot talált itt — a mai település területén Huba és Lél törzsei telepedtek le először, majd a terület Csák és Tarján törzseinek birtokába került. A honfoglalást követően az egész vidéket Ogmán (Igmánd) kapta jutalmul Töhötöm vezér Erdély elfoglalásában tett szolgálataiért.

Írásban a község neve először Boukoud formában — Csák Ugrin esztergomi érsek végrendeletében — fordul elő 1237-ben. A település a tatárdúlás idején elpusztult, emlékét máig őrzi a „Tatár-dűlő" elnevezés. Károly Róbert jegyzőjének, Bokody Györgynek a nevében (1326) fennmaradt utalás a település újranépesülésére enged következtetni. A vidék Nagy Lajos király kedvelt vadászterülete volt; a közelben épült Gerecsér nevű vadászkastélynak, később várnak ma már csak alig látható nyomai vannak. Albert király halála után, 1439-ben itt szállt meg a megözvegyült Erzsébet királyné és fia, V. László — kíséretükben Kottaner Ilonával, aki a Visegrádról ellopott koronát őrizte —, mielőtt továbbindultak a székesfehérvári koronázásra. A falut később Rozgonyi István kapta zálogba, majd 1440-ben Rozgonyi Istvánné, 1446-ban Rozgonyi János birtoka lett.

A 16. századi törökdúlások Bokodot és vidékét is pusztává változtatták, ezért a Győri-pusztához csatolták. A 17. század elején eljutott ide a reformáció, és a lakosság többsége evangélikus lett. A török békekötések (Zsitvatorok, 1606; Szőny, 1642) lehetőséget adtak a lakosság számának növekedésére, főleg betelepedés révén, elsősorban szláv betelepülőkkel. Az írásos emlékek már 1624-ben utalnak létező evangélikus gyülekezetre; az első ismert lelkész Krasznay János volt. A lakosság ebben az időben az adót is kétfelé — Székesfehérvárra a töröknek, Esztergomba az érseknek — fizette, mégis állhatatos, hosszú szolgálati idejű lelkipásztorok biztosították a gyülekezet folytonosságát.

A Bokod határában fekvő Szenterzsébet falu ezzel szemben teljesen elpusztult a törökdúlásban — emlékét ma már csak egy dűlőnév (Örzsébetek) őrzi. A betelepülést segítő „faluszálló" levelet 1689-ben Szécseny György esztergomi érsek, Bokod földesura adta ki; az új lakosok magyarok mellett németek, valamint Hont és Nyitra megyéből érkezett szlovákok voltak. A gazdasági megfontolásból induló betelepítés viszonylagos vallási nyugalmat is biztosított a protestánsoknak — egy korabeli feljegyzés szerint „ez időben a komáromiak, kiknek vallásuk tiltva, ide járnak istentiszteletre".

Az idők folyamán Bokod birtokjoga több tulajdonoshoz is került: az esztergomi érseket Julius Troips generális, majd egy Radovich nevű földesúr, báró Jeszenák Pál és végül az Esterházy család követte. A település a kuruc–labanc harcokból is kivette részét, majd Domján Mihály lelkész szolgálati ideje alatt, 1710–11 fordulóján pusztító pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot.

Az ellenreformáció főként a 18. század első háromnegyedében nehezítette a hit gyakorlását, különösen 1718 után, amikor a környék gróf Esterházy József tulajdonába került: adminisztratív kényszerintézkedések sújtották a protestánsokat, miközben a katolikusok megkülönböztetett támogatást kaptak. 1746-ban Esterházy prefektusa és kísérete elvette Tata, Szend, Szák, Bokod, Oroszlány és más evangélikus gyülekezetek egyházi épületeit és harangjait; 1760-ban, amikor az uradalom Esterházy Károly váci püspökre szállt, Bokodot is nagy veszedelem fenyegette, amely szerencsére elmúlt. A század közepén, 1751-ben érkezett a harmadik betelepítési hullám: 50 szlovák család Pozsony megye északi részéről, valamint németek Moson megyéből, Bajorországból és Vorarlbergből — ettől kezdve három nyelven tartottak istentiszteletet az evangélikus templomban.

Az 1770-es években a bokodiak évekig kérvényezték evangélikus templomuk nagyobbítását, míg engedélyt kaptak rá. A tervrajzokat Fellner Jakab készítette el 1776-ban; a kőműves-, ácsmunkával és anyaggal együtt 1442,50 forintra rúgó költségvetést a gyülekezet magyar, német és szlovák kurátorai — Varga Mihály, Manczél Mihály és Holota Tamás — közösen álltak. A templomot — még torony nélkül — 1781-ben építették kőből, zsindelytetővel, és mindenszentek utáni vasárnapon Perlaky Gábor püspök szentelte fel. A községben ma is álló műemlékek: ez a későbarokk evangélikus templom, az 1779-ben emelt római katolikus és az 1794-ben épült református templom.

Az 1848-as szabadságharcban bokodiak is részt vettek. 1855-ben pusztító kolerajárvány sújtotta a vidéket, egyetlen évben 128 halottal a gyülekezetben — a szabadságharc idején Damjanich kapitányaként szolgáló Smid Mihály bokodi segédlelkészt ekkor Bokodra és Pusztavámra is hívták. A századvégre a német (1804) és szlovák (1859) nyelvű igehirdetés megszűnésével a falu lakossága teljesen elmagyarosodott, miközben 1764-től dokumentáltan egy kis, változó létszámú zsidó közösségnek is otthont adott.

A kiegyezés után a falu fejlődése új lendületet vett: tűzoltó-egyesület és olvasókörök alakultak, a kopár utcákat fákkal ültették be, virágzott az állattenyésztés a község ezer holdas legelőjén, és fejlődött a gyümölcs- és szőlőtermesztés — a gyülekezet lelkésze meghonosította a „Hardenpont körtefáját" és a „cirpfandli" szőlőt. A parókián a feljegyzések szerint többször megfordult Petőfi Zoltán, a költő fia is. Bokod további érdekessége, hogy Magyarországon elsőként itt termesztettek burgonyát.

Bokod fejlődésére jellemző, hogy a reformáció és ellenreformáció egyházi és uradalmi betelepítései nyomán már korán kialakult a jobbágyság helyett a tulajdonnal rendelkező kis- és középparasztság — ennek nyomai a hagyományos bokodi mentalitás mellett a tagolt, apró és közepes méretű telekszerkezetben is megmaradtak. A huszadik századra Bokod evangélikus túlsúlyú, de meghatározó katolikus és református vallású magyar faluvá vált a környező, jellemzően „sváb" falvak gyűrűjében. A település meghatározóan mezőgazdasági jellegét a környékbeli bányaüzemek, a kapcsolódó iparosodás és a téeszesítés változtatta meg.

1961-ben a falu határában – jelentős bokodi területek elcsatolásával és tulajdon-kisajátítással – építették fel a Vértesi Erőmű, az Oroszlányi Hőerőmű számára szükséges, jelentős nagyságú (132 hektár, közel 7 millió m³ tározó térfogatú) hűtőtavat. Ez a Bokodi-hűtőtó, ahogy a helyiek mondják, az Erőműi-tó. Az Oroszlányról Bokodra vezető út egy 300 méteres gáton vezet keresztül: balra az Öreg-tó, jobbra az Erőmű hűtőtava látható, közöttük folyik a Császár községtől délre eredő, Dunaalmásnál a Dunába torkolló Által-ér.

A Bokodi hűtőtó az ország legnagyobb dombvidéki völgyzárógátas tározója. Egyedülálló tulajdonsága, hogy télen sem fagy be, mivel vizét a hőerőmű hűtésére használják. A tó mérete, elhelyezkedése és jellemzői tették lehetővé, hogy az Oroszlányi Horgász Egyesület kezelésében az elmúlt fél évszázad során kiváló horgászvízzé váljon, és cölöpökre épült horgászházak százainak felépülésével a különleges „lebegő falu" létrejöjjön.